Csapolás

Ma megint sikerült korán kelni. :) Elmentünk vérvételre, megtudni, hogy milyen a vércsoportom, + egy általános vérképet is kért a doki. Holnap lesz eredmény. Kíváncsi vagyok. Szeretem a vérvételt. :D Tök jó nézni, ahogy "eresztek"... XD Persze azt azért nem nézném végig, ahogy elvérzek. Meg jó bordó, meg jó meleg is. :) Bár mire átértünk egyik épületből a másikba, már kihűlt. Tudom, pervi vagyok. :D

Solution

Megbeszéltük. Megint. :) Mindig ugyanaz a "téma". Ami talán azt jelenti, hogy már nem nagyon változunk. Viszont úgy gondolom egyre ritkábban fordul elő, ami mégiscsak jó jel. Oda kell figyelni a másikra. És időben szólni, ha valami nem tetszik. Rám nézve meg (amit már sokszor megfogadtam... de sosem sikerül betartani): nem szabad sírni. Minden egyéb dologtól eltekintve azért, mert olyan szemem lesz, mint egy békának (és Raven szerint abból is a varangyos fajta... merthogy száraz a bőröm, nem nyálkás... :D), és az nagyon kellemetlen. Kb olyan, mintha amit kisírok, kb felét felszívná a bőröm. Érthetetlen. De a hidegvíz, meg a kamillateafilteres borogatás azért segített. :) Szóval most már nyugodt vagyok, és nem félek... :)

Szívhasogató

Mégiscsak összejött tegnap egy kis BarBározás. Jó volt. Jól éreztem magam.
Most viszont nagyon rossz kedvem van.
Mindenkinek vannak hibái, gyengeségei. Nekem is.
Nem is tudom milyen idézet illene ide, pedig tudom, hogy van ilyen. Vagy legalábbis sok részlet keveréke. Mindegy. Lényegtelen. Kb mint én magam.
Félek.

Legalább kisütött a nap...

A tegnapi tali sajnos elmaradt. :( Pontosan még nem tudom miért is. 2-en visszamondták, egyiküket pedig vendégségbe hívták. Szóval ez az ötlet hamvába halt... Remélem azért még összejön valamikor.
7:20 és már ébren vagyok. :) Visszaugrunk Debrecenbe, holnap jövünk is vissza. E kevés idő alatt meg kéne ejteni egy BarBározást, csak szinte senki nem lesz már ott... :( Ez a nyár tényleg ilyen mindenről lemaradós, sehova se menős, itthon punnyadós. :S Senki (ismerős-akik amúgy is irtó kevesen vannak) sincs a közelben, akivel találkozhatnánk. ;( Ez nagyon rossz. Nagyon szeretnék egy őszinte barátnőt. :(

Nyöhhöhhöössz

Jahj de ratyi idő van! Az egy dolog, hogy nem hoztam haza esőben viselhető cipőt, ill. melegebb ruhát, de egész nap szívok az izületeimmel... Ezt nagyon utálom. Bőven elég lenne, ha csak felkeléskor fájna, de ilyenkor meg egész nap... :S ehh

A változatosság gyönyörködtet...

Icipicit alakítottam az arculaton. Ettől a sötét csíktól kicsit gyászjelentés-feelinges, de nekem tetszik. :D IE-ben nem garantálok semmit (picikét elcsúszik a cím). Ahhoz, hogy ott is jó legyen, sztem át kéne írni az egész kódot, azt meg azért mégsem... :D Kicsit pixeles lett a header, valahol "útközben" valami (van egy tippem) sutyiban tömöríthette, nade annyi baj legyen. Nem lehet minden tökéletes. :) Meg úgyis alakítok még rajta.

Péntek

Találkozom majd pár középiskolás barátnőmmel. :) Már alig várom, remélem eljön mindenki. Nagyon hiányoznak már. Meg a középsulis évek... de azokat sajnos már nem lehet visszahozni.

Vak asszony visszanéz XD

Ma amikor hazajöttünk anyával a városból, és elintéztük az itthoni tennivalókat, olyan fáradtak lettünk, hogy mindketten bezuhantunk az ágyba... Kb 2 óra alvás után meg egyformán kómásan ébredtünk (csak én nyálas pólóval... de psszt). :D És többek közt ilyen agymenések jutottak eszembe, hogy: Vak asszony visszanéz... XD Nagyon jólesett ez a szunyi, nem is voltam morci, amikor felkeltem. :) Úgy érzem, teljesen rebootolt az agyam. Gyorsan csinálok is valami értelmeset. :D

Juppi

Ma kiengedték anyát a kórházból. :) Én fogom neki adni az injekciót. :) És egy másik műtét időpont is meg lett beszélve (aug. 19.). :) Igaz, jobb lett volna előbb, hogy minél hamarabb meglegyen, de a trombózis miatt nem lehet, szóval addig szurizni kell.
Mindig csodálkozom, hogy ilyenkor Pami milyen gyorsan elő tud jönni a semmiből. :) Milo természetesen örömtáncot járt... :D
És vééééégre ettünk dinnyét! Már annyiszor elterveztem, hogy az éven már tényleg kéne venni, de valahogy/valamiért mindig elmaradt. De ma! :D

Röviden

Nem nagyon történik itthon semmi, kb minden nap ugyanaz. Reggel Pami-nyávogásra (hehe... vagy mi, inkább talán nem is tudom... olyan, mintha épp valami zombi mászna elő a földből-virnyogás... XD) ébredés, najó én egy kicsit később... Pami-alom-takarítás, Milo-etetés-itatás, aztán reggeli, kávé. Aztán kicsit pihi, de nem sokáig, mert utána megint Milo... megint Pami... aztán fel anyához a kórházba, aztán haza, vagy Ravenékhoz, aztán megint Milo-Pami (játszi, etetés, itatás...) Meg ugye még napközben főzés, mosogatás, takarítás, mosás... mikor mi. Jó is meg nem is... Ha közben egész nap nem azon járna az agyam, hogy teljesen mást kéne csinálnom, nem lenne nyugtalanító, de így emiatt rossz itthon lenni. Főleg így, hogy ancikám kórházban van, és így tényleg mindent nekem kell csinálni... De jobb lesz megszoknom, mert sztem egész nyáron ez lesz (vagy talán még utána is egy darabig). :S :(
Anya szerdán jön haza megfigyelésből (elvileg), aztán még itthon fogalmam sincs meddig kell majd injekciózni (trombózis miatt vérhigító), de remélem nem sokáig, hogy minél hamarabb megműthessék. Jó lenne már nem halogatni. :S De így most még nem lehet műteni. :S Aztán mivel a leleteinek lejár(t) az érvényességük, lehet elölről kezdeni az egész vizsgálat-özönt. Talán nem mindegyiket.
Jó lenne már minden után lenni.

A Mi számunk ... még az ősidőkből :)

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél rám, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél rám, de nem értenéd a dolgot.
/Tcs/

You are the one

"When my whole world is turning
You are the one who keeps me still
You are someone I can lean on
When my own feet are too weak"
/Korpiklaani/

Visszamenőleg

Végül úgy döntöttünk, még visszajövünk kicsit (kb 2 hetet) Debrecenbe. Kicsit furi, de valahogy mégsem olyan jó otthon. Pár napot kibírok, de 1 hét után kezdek/kezdünk bedilizni. Valószínüleg az ingerszegény környezet a hibás. :) Meg az a rossz, hogy mindig akad valami tennivaló. Ami nem lenne vészes, ha közben nem mást kéne csinálni. Szóval 1 hét alatt szinte semmit nem alkottam. :S Nagyon hamar elrepült az idő. Mivel anyát csak 23-án műtik, addig kicsit visszasurrantunk ide.
Hihetetlen jó érzés volt beleszippantani az albi levegőjébe. Olyan otthon illata volt. A mi kis fészkünk. :) Igaz, már nem olyan sokáig.
Sétáltunk Ravennel egy hatalmasat a tesco-ig, meg vissza, mivel a spar már nem volt nyitva. De azért jó volt, jól elfáradtunk. :) Visszafelé jövet kitaláltuk, hogy nekünk milyen esküvőnk lesz. :D Tök jó, hogy ebben is egyetértünk. Nagyon tuti lesz.